most szakítok egy kis időt erre. bár annyi konkrét írnivalóm nincs, csak unatkozom.
elég sok minden történt már az elmúlt másfél évben. még egy pannónia volt és sziget fesztivál. Lassan fél éve van barátom is, Krisztián. A török szakot abbahagytam és most inkább kommunikációra járok, még mindig eltén.
És holnap van az első barátom(Ádám) születésnapja. Meg Maybeshewill koncert, amire még sajnos kétséges, hogy megyek, pedig nem hagyhatom kiiiii. Sose lesz itt többé az a zenekar!
Most megyek tejbegrízt csinálni, fahájasat, hogy ne unatkozzak tovább. Mostanában ngyon rá vagyok kattanva a fahéjas dolgokra. Meg a Zagarra. Kicsit több, mint egy hete voltam koncerten, de sose elég belőle. Ha most kiderülne, hogy 10kor kezdődik valahol, rohannék:)
11/15/2009
régen írtam
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
20:00
0
megjegyzés
Címkék: zagar maybeshewill tejbegríz
7/08/2008
még pótlás
Tuesday, July 08, 2008
| |||||||||||
| Monday, June 30, 2008
| |||||||||||
| Sunday, June 29, 2008
| |||||||||||
| |||||||||||
| Friday, June 27, 2008
| |||||||||||
| Saturday, June 21, 2008
| |||||||||||
| Thursday, June 19, 2008
| |||||||||||
| Wednesday, June 18, 2008
| |||||||||||
| Sunday, June 15, 2008
| |||||||||||
|
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
3:54
0
megjegyzés
csöppet rég írtam, de
csak a myspace blogomat bővítem, de most itt egy kis kontrolcé kontrolvé onnan:
Saturday, June 14, 2008
| ||||
| Thursday, June 12, 2008
| ||||
| ||||
| ||||
| ||||
| Wednesday, June 11, 2008
| ||||
| Friday, June 06, 2008
12:22 PM - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove |
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
3:27
0
megjegyzés
5/06/2008
érdekes párbeszéd
zajlott le tegnap este kedves ismerősöm és köztem...hmhmhmhmhm........:P
- Megtaláltad már az igazit?
- Nem. És te?
- Én se. Nálam alszol?
Volt folytatás is de azt nem írom le :D XD
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
20:40
0
megjegyzés
5/04/2008
kicsit
nekem hogy napjában 20szor meghallgatom a saját profilzeném....de ha egyszer olyan jó.....főleg:
"you don't want to hurt me but see how deep the bullet lies"
és főleg mert pont olyan vagyok, mint a szöveg szereplője......nagyon durván. pedig én tényleg enm akarok senkit bántani. hm...most eszembe jutott az Amerikai Szépségben a végén az a rész, mikor Lester meg van halva és a srác ott nézi......
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
13:08
0
megjegyzés
5/03/2008
if I only could I'd make a deal with God
nem tudom, miért jöttem ide. nem tudok mit írni. vagyis tudnék, de egyrészt nincskedvem, sem erőm és nem akarom előhozni magamból megint ezeket. olyat akarok mint az Egy makulátlan elme örök ragyogásában...memóriatörlést olyan dolgokkal, amit én választok ki. amikre nem akarok emlékezni....vagyis de kibaszottul emlékezni akarok ezekre, de az emlék csak silány másolat. inkább ne legyen semmi, akkor nincs min keseregni. bár igazából ezektől vagyok az aki....és nem csinálnék máshogy semmit. vagyis de, viszont tudom, hogy teljesen mindegy mit hogy csinálnék ha újra lenne lehetőségem, mert úgyis ugyanaz lenne az eredmény, max. másik úton jutnék el hozzá. és már úgyis javíthatatlan vagyok szóval jó ez így.
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
20:50
0
megjegyzés
4/30/2008
huhh az álmom
mondjuk nem fogom leírni, mi volt az...de legyen elég annyi, hogy ritkán álmodom ilyet. Huhh HUHH:D:D:D:D:D:D ;p
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
14:27
0
megjegyzés
wéówé
lehet találgatni, hogy megyek-e holnap mucsapáréra...miután 04:00 van most és hatkor kelnék...és egyelőre még kéne a fizetésem mindehhez....most úgy érzem, hogy nem fogok aludni a felkelésemig(az állítólagos felkelésemig)....és akkor még délután el is kéne menni Gyöngyösre onnan meg faszom tudja hogy és hová. De szeretnék menni, ha ez úgy igazán nem jön át, csak tudom, hogy nehéz lesz rávenni magam....viszont ha nem mennék csomó pénzt el szévelhetnék csütörtökre és péntekre....hm...necces....
Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy az utolsó 23assal megyünk haza (23.00)...hát izé...lett belőle 03.34es kilenchuszonhármas...de jó este volt eléggé:D....így áááá....gyááááááááááá:D:D:D
És mostmeg csiripelnek a köcsög madarak. Nincs amit ennél jobban utálok, ez azt jelenti, hogy nemsokára reggel van és már nincs idő aludni....főleg ha az embernek 8tól török órája van, főleg ha Bülenttel és főleg ha akar menni holnap délután mucsára ahonnan persze csak következő hajnalban tud hazamenni. Távolodni érzem a mucsapáré tervet, most hogy így leírtam. Mondhatnám, hogy huh megmutatom, mekkora jóarc vagyok, hogy még így is lemegyek, de igazából gyenge vagyok. És így blogírás közben veszem észre, hogy általában akkor írom le azt, amit igazából gondolok, ha úgy kezdődik a gondolat, hogy "igazából" vagy "de közben tudom".....Azt hiszem Zének jó sok pénzébe fog kerülni, mire elmagyarázza, hogy Gyöngyösről hogy jutok tasspusztára és mivel. De hogy megkönnyítsem a dolgát, megnézem neten, hátha találko valami okosat.
Jah és épp Petivel beszélgettem (pultfőnök zp, nincspardonfőnök) csörgött a zp vonalas telefon és ő átadta nekem, hogy engem keresnek, A kinti pultfőnök volt az (Viktor, mint megtudtam), akivel életemben nem beszéltem még...aztán két óra múlva kimentünk és kiderült, hogy nem is engem keresett, csak épp én is Zsófi vagyok PONTPONTPONT.....Tudtam én, hogy nem is ismerjük egymást......
Meg Jeszivel is találkoztam és megkérdeztem, mit szólt az ajándékomhoz...Hát azt mondta, hogy most így nem jut eszébe, melyiket adtam én....merthogy SZOMBAT óta még van sok amit ki sem nyitott....segítettem neki egy kicsit, hogy MUSE...és aztán így végképp kiderült, hogy az ajándékom még kibontatlanul hever valahol nála a szépséges bordó hendméjd csomagolásában..akkor ha már...elmondtam neki, hogy mit talál ha kibontja és eléggé örült:D:D:D:D:D Mondta, hogy most hazamegy majd és ki is bontja:D
Kisdrága.
De a mucsapáré kérdés még mindig nem dőlt el. Ha most lefeküdnék másfél órára, asszem képtelen lennék felkelni, de közben meg az is alvás. Jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok. Asszem. Szóval talán ki kéne használni azt a nagyjából 90 percet (kilencvenszer hatvan ööö.....5400 másodpercet). Estére már úgysem lesz nyoma semminek, se annak, hogy csak annyit aludtam, se annak, hogy semennyit. Úgysincs kinek tetszeni odalent. Mondjuk a nagyobb kérdés az, hogy vajon melyik esetben megyek be a 8kor kezdődő órámra. Biztos, hogy az utóbbi....ha semmennyit alszom. Dehát a remény hal meg utoljára. Szóval megyek aludni amint bevettem a gyógyszeremet, ami úgy érzem nem sokat segít beteglétemen. de PLACEBOOO!!!!!!! Én hiszek. AUTOMATIC, I IMAGINE, I BELIEVE.
na jóéjt.lehet találgatni, hogy megyek-e holnap mucsapáréra...miután 04:00 van most és hatkor kelnék...és egyelőre még kéne a fizetésem mindehhez....most úgy érzem, hogy nem fogok aludni a felkelésemig(az állítólagos felkelésemig)....és akkor még délután el is kéne menni Gyöngyösre onnan meg faszom tudja hogy és hová. De szeretnék menni, ha ez úgy igazán nem jön át, csak tudom, hogy nehéz lesz rávenni magam....viszont ha nem mennék csomó pénzt el szévelhetnék csütörtökre és péntekre....hm...necces....
Ahhoz képest, hogy úgy terveztük, hogy az utolsó 23assal megyünk haza (23.00)...hát izé...lett belőle 03.34es kilenchuszonhármas...de jó este volt eléggé:D....így áááá....gyááááááááááá:D:D:D
És mostmeg csiripelnek a köcsög madarak. Nincs amit ennél jobban utálok, ez azt jelenti, hogy nemsokára reggel van és már nincs idő aludni....főleg ha az embernek 8tól török órája van, főleg ha Bülenttel és főleg ha akar menni holnap délután mucsára ahonnan persze csak következő hajnalban tud hazamenni. Távolodni érzem a mucsapáré tervet, most hogy így leírtam. Mondhatnám, hogy huh megmutatom, mekkora jóarc vagyok, hogy még így is lemegyek, de igazából gyenge vagyok. És így blogírás közben veszem észre, hogy általában akkor írom le azt, amit igazából gondolok, ha úgy kezdődik a gondolat, hogy "igazából" vagy "de közben tudom".....Azt hiszem Zének jó sok pénzébe fog kerülni, mire elmagyarázza, hogy Gyöngyösről hogy jutok tasspusztára és mivel. De hogy megkönnyítsem a dolgát, megnézem neten, hátha találko valami okosat.
Jah és épp Petivel beszélgettem (pultfőnök zp, nincspardonfőnök) csörgött a zp vonalas telefon és ő átadta nekem, hogy engem keresnek, A kinti pultfőnök volt az (Viktor, mint megtudtam), akivel életemben nem beszéltem még...aztán két óra múlva kimentünk és kiderült, hogy nem is engem keresett, csak épp én is Zsófi vagyok PONTPONTPONT.....Tudtam én, hogy nem is ismerjük egymást......
Meg Jeszivel is találkoztam és megkérdeztem, mit szólt az ajándékomhoz...Hát azt mondta, hogy most így nem jut eszébe, melyiket adtam én....merthogy SZOMBAT óta még van sok amit ki sem nyitott....segítettem neki egy kicsit, hogy MUSE...és aztán így végképp kiderült, hogy az ajándékom még kibontatlanul hever valahol nála a szépséges bordó hendméjd csomagolásában..akkor ha már...elmondtam neki, hogy mit talál ha kibontja és eléggé örült:D:D:D:D:D Mondta, hogy most hazamegy majd és ki is bontja:D
Kisdrága.
De a mucsapáré kérdés még mindig nem dőlt el. Ha most lefeküdnék másfél órára, asszem képtelen lennék felkelni, de közben meg az is alvás. Jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok. Asszem. Szóval talán ki kéne használni azt a nagyjából 90 percet (kilencvenszer hatvan ööö.....5400 másodpercet). Estére már úgysem lesz nyoma semminek, se annak, hogy csak annyit aludtam, se annak, hogy semennyit. Úgysincs kinek tetszeni odalent. Mondjuk a nagyobb kérdés az, hogy vajon melyik esetben megyek be a 8kor kezdődő órámra. Biztos, hogy az utóbbi....ha semmennyit alszom. Dehát a remény hal meg utoljára. Szóval megyek aludni amint bevettem a gyógyszeremet, ami úgy érzem nem sokat segít beteglétemen. de PLACEBOOO!!!!!!! Én hiszek. AUTOMATIC, I IMAGINE, I BELIEVE.
na jóéjt.
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
4:32
0
megjegyzés
4/27/2008
hollywood horror
hollywood horror minden jó ha jó a vége...NEM és nem. Ha nem jó akkor a vége sem lehet az. Ha meg azon kell gondolkozni mi lesz a vége az rég rossz. és az meg miért lehet, hogy minden rossz ellenére is kell még a jó belőle..vagy lehet, hogy a rossz olyan mintha nem is létezett volna. miért csak a dolgok jó oldalát tudom nézni? és hogy lehetek egyszerre pesszimista és reménykedő? Mindent a jó oldaláról nézek, de közben meg a legrosszabbra készülök fel, mondván, így nem érhet csalódás. És miért keresek mást, miközben magamat sem találom?
és miért van hogy találkozni akarok vele, amikor tudom, hogy ez emberek elítélnek érte...de ha egyszer olyan szép és lehet vele beszélgetni és kibaszott jó a bőrdzsekije is ami ma volt rajta....és miért gondolom, hogy jobb lenne utána?
és miért nem hagyja békén a képzeletemet egyikük sem?
és miért érzem magam megfeneklettnek magam?
és miért nem tudok semmivel foglalkozni amivel tudom, hogy kéne?
és miért akarom megint megnézni az Amerikai szépséget huszadszorra, amikor tudom, hogy hatkor kéne kelnem és tudom, hogy ha nem nézem meg, hanem lefekszem aludni, akkor sem fogok hatkor kelni? miért érzem azt hogy nem tudok változtatni?
MIÉRT
és miért nincs olyan állapot, hogy high and dry???
don't leave me high don't leave me dry.
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
23:24
0
megjegyzés
sírás
A sírás az nem. a zokogás sem. nem definiálaák és nem írták le azt mechanikus mozdulatsort, amit 20 perce éreztem, hogy robbani fog. aztán lávaként lefolyik és elsöpri a fatetős házakat.
Hiszti.
Jól megkomponál, hisztéria. violin kulcsal és magas, mély hangjegyekkel bőségesen ellátva egy elsős, lilaszínű ujjonan vásárolt füzetében. 5öst kapnék rá ha be kéne adni a tanárnőnek.
Elmentél.
Amikor kimondtad már elterveztem, hogy mit fogok csinálni, körzővel, vonalzóval szerkeztem a térképet mint az 50-es években. soha nem éretettem, hogy az emberek miért nem szimpatizálnak ezzel a korszakkal, mert végeredményben minden megvolt. szaténöv, nyelvescipő, mustárzakó. kell ennél több?
Kikésérni volt a legjobb, mert akkor már nem gondolkoztam csak üresen csoszogtam, finoman halkan, mezítláb, a folyosók végtelenül titkozatos porillatú szegleteiben. akkor te már régen elmentél én meg csak vártam, hogy fizikai valód is megszünjön létezni mellőlem.
Becsuktam az üvegajtót.kurvára nem szoktam soha visszanézni, tudod.most sem.
3 lépés.
Lift gomb.
Tükörbe sírás.
4.emelet.
Kiszállás.
Kulcszörgés és ajtó és mező és pillangó magam után hagyás.
Ez már program.
leroskadtam, megalázva, farkasoktól megtépázva és dérrel belepett arcommal a földre csúsztam. mert én megjárom a hideget. a tv-t sem kapcsoltam ki mert alapzajnak tökéletesen megfelelt egy búgó, kicsit érces női hang. csak folytak a könnyeim és rázkódtam.
Mert féltem. de úgy mint még soha.
Ez nem olyan mint a moziban, ez nem olyan film, amiben mindenki akar szerepelni, mert szeretne szépen sminkelve, kicsit izzadtan szaladni a reszketés elől New York estélyibe burkolózott, pocsolyáktól hemzsegő utcáiban.
Ebben kurvára nem játszana senki. ez olyan pszichedelikus élmény volt, amit kisstílű lett volna bad trip-nek nevezni. szakzsargonokat nem használunk az ilyen esetekre.
Féltem.
attól, hogy nem jönnek be a számításaim. hogy minden alkalom, amikor együtt vagyunk az olyan lesz mintha az utolsó lenne. mert boldogan mehetsz el és azt mondod, hogy ez a teteje volt mindennek.
Igen.
Úgy kell elválni, hogy repülőgépen golfozol és kilövöd a messzeségbe a labdát, betörve a betörhetetelen ablakot, és leszállás után, autókon ugrálsz. aztán a kaszinóban nyersz, úgy hogy 5 dollárt tettél fel tétnek és nagyon tetszett a krupié. megnyered a jackpotot és elvered a pénzedet. azonnal. könyveket veszel belőle. elkapnak, a fehér-kék ruhás rendőrök, kihallgatnak, majd a régi szép időkben elkövetett jó kis szerdai áfa-csalásokért elítélnek 2 évre. felajánlják a bírságot. de nem kérsz belőle.
Igen.
Így kell, hogy vége legyen valaminek.
Nem úgy, hogy némán zenét hallgatva elsétálsz. olyat nem lehet. akkor nem létezik semmi. mert akkor nem olyanok vagyunk, mint a bormámoros álmainkban létrehozott karakterek. a fiktívigazak.
Akkor hétköznapiak vagyunk.
Akkor csalódnék. magamban.tudod, hogy önző vagyok. félreismertelek és magamat is. talán tényleg csak álom volt, és valami nagyon furcsa dolog történt, amire úgy gondoltam, hogy irigylésre méltó és megfogalmazást nem követelő.
Azt hittem tévedek.
Eltévedek.
De odataláltam, az ágyhoz. lefeküdtem. rágyújtottam és a pólódban cigiztem direkt, hogy te is szenvedj. megfulladok a füstös szobában, de nem érdekes, mert miattad csinálom, hogy megtanuld, hogy milyen az amikor szar. hogy ha visszaadom mosás nélkül a polódban még megmaradjon a füst illata. amit utálsz.
(úgy is ki fogom mosni.)
Aztán nevetek.
lehet, hogy még mindig sírtam, erre a pontra nem emlékszem.
nevetek, mert cirkuszban vagyok és a porondmester eladta,örökbe, nem bérbe a legnagyobb számot. az orrán egyensúlyozó fókát. aki heringet evett porcelán tányérről, és mindenki szerette.
Volt egy ilyen mese, amin sírtam.angol mese volt és akkor még nem temetkeztem a nyelvtudás rejtelmeibe, úgyhogy némán néztem, csak retinával analizálva a képsorokat. nagyon rossz volt. ezen sírtam először.
Most nevetek, hogy ezen tudtam sírni.
Tudtalanok boldogsága.a kedvenc mondatom, mert anniyar okos. akkor még boldogan sírtam, mert nem tudtam, hogy mi az, hogy rossz. mindig úgy érzem, hogy most a legrosszabb.egyes németből. apa kiabál. anyának eltöröm a piros rúzsát. elballagtam az óvodából. nem volt időm meglátogatni nagyit a kórházban.ilyenek voltak nekem a csúcsok. amikért sírtam.
Aztán begubóztam, lefeküdtem az ágy baloldalára. A közös helyünkre. minden neszre összerezzentem mert számoltam visza a perceket, amik ólomlábakon jártak, hogy mikor jössz visza egy könnyvel a kezedben és mosolyogva.
Megrázod és lehajtod a fejed kisírt szemeim láttam és csalódsz bennem.
De azért szeretsz.
megkérdezed, hogy elhittem-e? komolyan elhittem-e, hogy itt tudsz hagyni. megsimogatod a fejem és azt mondod, hogy látszik, hogy tapasztalatlan vagyok. csak leugrottál a könyvesboltba, mert félretetettél egy új nagyszerű olvasmányt és amíg velem voltál elfeledkezel az időről és ránéztél a fa szerkezetre.
tikk-takk. fél 1.
ó, bassza meg. gondolod magadban, elfelejtettem elmenni a könyvért, na nem baj még megpróbálom.és láss csodát nyitva volt.
Nekünk nyitott ki.
Aztán 06:38 kor csörög a telefonom.tikk-takk fél hét után 8 perccel.
Felkelek és sírok.
ez, igen. ez vegyes volt. köszönöm. tudod, hogy szeretem a kontrasztos dologokat, de ez erős volt. nem vagyott. álmodtam.
rém(gyönyörű)álom volt.
életem legszörnyűbb estéje volt. író szeretnék lenni.
ezt nem én írtam, de hihetetlen, hogy egy másik ember ennyire ugyanazt érezheti, mint én.
Bejegyezte:
zséóefi
dátum:
22:54
0
megjegyzés
