sírás

A sírás az nem. a zokogás sem. nem definiálaák és nem írták le azt mechanikus mozdulatsort, amit 20 perce éreztem, hogy robbani fog. aztán lávaként lefolyik és elsöpri a fatetős házakat.
Hiszti.
Jól megkomponál, hisztéria. violin kulcsal és magas, mély hangjegyekkel bőségesen ellátva egy elsős, lilaszínű ujjonan vásárolt füzetében. 5öst kapnék rá ha be kéne adni a tanárnőnek.
Elmentél.
Amikor kimondtad már elterveztem, hogy mit fogok csinálni, körzővel, vonalzóval szerkeztem a térképet mint az 50-es években. soha nem éretettem, hogy az emberek miért nem szimpatizálnak ezzel a korszakkal, mert végeredményben minden megvolt. szaténöv, nyelvescipő, mustárzakó. kell ennél több?
Kikésérni volt a legjobb, mert akkor már nem gondolkoztam csak üresen csoszogtam, finoman halkan, mezítláb, a folyosók végtelenül titkozatos porillatú szegleteiben. akkor te már régen elmentél én meg csak vártam, hogy fizikai valód is megszünjön létezni mellőlem.
Becsuktam az üvegajtót.kurvára nem szoktam soha visszanézni, tudod.most sem.
3 lépés.
Lift gomb.
Tükörbe sírás.
4.emelet.
Kiszállás.
Kulcszörgés és ajtó és mező és pillangó magam után hagyás.
Ez már program.
leroskadtam, megalázva, farkasoktól megtépázva és dérrel belepett arcommal a földre csúsztam. mert én megjárom a hideget. a tv-t sem kapcsoltam ki mert alapzajnak tökéletesen megfelelt egy búgó, kicsit érces női hang. csak folytak a könnyeim és rázkódtam.
Mert féltem. de úgy mint még soha.
Ez nem olyan mint a moziban, ez nem olyan film, amiben mindenki akar szerepelni, mert szeretne szépen sminkelve, kicsit izzadtan szaladni a reszketés elől New York estélyibe burkolózott, pocsolyáktól hemzsegő utcáiban.
Ebben kurvára nem játszana senki. ez olyan pszichedelikus élmény volt, amit kisstílű lett volna bad trip-nek nevezni. szakzsargonokat nem használunk az ilyen esetekre.
Féltem.
attól, hogy nem jönnek be a számításaim. hogy minden alkalom, amikor együtt vagyunk az olyan lesz mintha az utolsó lenne. mert boldogan mehetsz el és azt mondod, hogy ez a teteje volt mindennek.
Igen.
Úgy kell elválni, hogy repülőgépen golfozol és kilövöd a messzeségbe a labdát, betörve a betörhetetelen ablakot, és leszállás után, autókon ugrálsz. aztán a kaszinóban nyersz, úgy hogy 5 dollárt tettél fel tétnek és nagyon tetszett a krupié. megnyered a jackpotot és elvered a pénzedet. azonnal. könyveket veszel belőle. elkapnak, a fehér-kék ruhás rendőrök, kihallgatnak, majd a régi szép időkben elkövetett jó kis szerdai áfa-csalásokért elítélnek 2 évre. felajánlják a bírságot. de nem kérsz belőle.
Igen.
Így kell, hogy vége legyen valaminek.
Nem úgy, hogy némán zenét hallgatva elsétálsz. olyat nem lehet. akkor nem létezik semmi. mert akkor nem olyanok vagyunk, mint a bormámoros álmainkban létrehozott karakterek. a fiktívigazak.
Akkor hétköznapiak vagyunk.
Akkor csalódnék. magamban.tudod, hogy önző vagyok. félreismertelek és magamat is. talán tényleg csak álom volt, és valami nagyon furcsa dolog történt, amire úgy gondoltam, hogy irigylésre méltó és megfogalmazást nem követelő.
Azt hittem tévedek.
Eltévedek.
De odataláltam, az ágyhoz. lefeküdtem. rágyújtottam és a pólódban cigiztem direkt, hogy te is szenvedj. megfulladok a füstös szobában, de nem érdekes, mert miattad csinálom, hogy megtanuld, hogy milyen az amikor szar. hogy ha visszaadom mosás nélkül a polódban még megmaradjon a füst illata. amit utálsz.
(úgy is ki fogom mosni.)
Aztán nevetek.
lehet, hogy még mindig sírtam, erre a pontra nem emlékszem.
nevetek, mert cirkuszban vagyok és a porondmester eladta,örökbe, nem bérbe a legnagyobb számot. az orrán egyensúlyozó fókát. aki heringet evett porcelán tányérről, és mindenki szerette.
Volt egy ilyen mese, amin sírtam.angol mese volt és akkor még nem temetkeztem a nyelvtudás rejtelmeibe, úgyhogy némán néztem, csak retinával analizálva a képsorokat. nagyon rossz volt. ezen sírtam először.
Most nevetek, hogy ezen tudtam sírni.
Tudtalanok boldogsága.a kedvenc mondatom, mert anniyar okos. akkor még boldogan sírtam, mert nem tudtam, hogy mi az, hogy rossz. mindig úgy érzem, hogy most a legrosszabb.egyes németből. apa kiabál. anyának eltöröm a piros rúzsát. elballagtam az óvodából. nem volt időm meglátogatni nagyit a kórházban.ilyenek voltak nekem a csúcsok. amikért sírtam.
Aztán begubóztam, lefeküdtem az ágy baloldalára. A közös helyünkre. minden neszre összerezzentem mert számoltam visza a perceket, amik ólomlábakon jártak, hogy mikor jössz visza egy könnyvel a kezedben és mosolyogva.
Megrázod és lehajtod a fejed kisírt szemeim láttam és csalódsz bennem.
De azért szeretsz.
megkérdezed, hogy elhittem-e? komolyan elhittem-e, hogy itt tudsz hagyni. megsimogatod a fejem és azt mondod, hogy látszik, hogy tapasztalatlan vagyok. csak leugrottál a könyvesboltba, mert félretetettél egy új nagyszerű olvasmányt és amíg velem voltál elfeledkezel az időről és ránéztél a fa szerkezetre.
tikk-takk. fél 1.
ó, bassza meg. gondolod magadban, elfelejtettem elmenni a könyvért, na nem baj még megpróbálom.és láss csodát nyitva volt.
Nekünk nyitott ki.
Aztán 06:38 kor csörög a telefonom.tikk-takk fél hét után 8 perccel.
Felkelek és sírok.
ez, igen. ez vegyes volt. köszönöm. tudod, hogy szeretem a kontrasztos dologokat, de ez erős volt. nem vagyott. álmodtam.
rém(gyönyörű)álom volt.




életem legszörnyűbb estéje volt. író szeretnék lenni.


ezt nem én írtam, de hihetetlen, hogy egy másik ember ennyire ugyanazt érezheti, mint én.