akkoris kell

írnom, mert nah, izé...kell és kész.

Vannak olyan furcsa dolgok....például, amit tegnap írtam. Hogy bevalottam valamit, de közben meg most azt gondolom, hogy sak úgy tehetetlenségemben csináltam. Nem tudom a saját gondolataimról eldönteni, hogy igazak vagy hamisak-e....ez milyen már???
Hiába csak én tudnám megtenni ezt, mégsem megy. Biztos drámafüggő vagyok..ha nincs dráma, kitalálok magamnak.....vagy én nem tudom.


BUT THROUGH IT ALL I STILL FEEL LOST......

nembaj a tegnapi dolgok azért kárpótolnak minden faszságomért...és ha keresni kezdenék valami új drámát, elég csak a találkozásra gondolnom és máris jobban érzem magam és megszűnik a hiányérzet meg a nyomorék gondolatok.